Egy rabul ejtett szív balladája... téged is megérint.
Szívem oda volt bezárva
Oda ahova már soha nem vágyna.
Kalitka volt az a javából
Még hozzá a rosszabbik fajtából.
Csak ültem és néztem
Míg a többiek elmentek.
Lassan csak én maradtam
Egyedül egy magamban.
De aztán szabad lettem
Szépen lassan én is elrepültem.
Most már én is kintről nézem
Milyen volt bent az életem.
Most is visszavárna a kalitka gazdája
Csalogatna vissza a bezártságba.
Persze szerettem is ott lenni,
Mert a sok szépet sem lehet feledni.
Amiket ott kaptam azt soha nem feledem,
És más nem is tudhatja más, hogy milyen,
Hát akkor majd én elmesélem.
Csak hallgasson meg engem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése