Számtalan emlék köt ehhez a Dunántúli városhoz, amelyre lehet rosszat és jót is írni... de így csodás nekem.
Leveted minden reggel acél kabátod
Aztán mégis gyorsan visszarántod
Szürke arccal indulnak barmok,
Hogy táplálják hatalmas gyomrod
Miféle szörny vagy te?
Vasat eszel,
Aztán acélon merengsz
Fontos vagy a városnak
Főleg a sok munkásnak
Igaz messze már az-az időszak
De akkor is nagyon nélkülözhetetlen vagy
A munkások reggel hozzád sietnek
Régi kocsmasorok néha útba esnek
Magukba hörpintik a munka indítókat
Aztán újra hozzád rohannak.
Fogát a vasra csikorgatja
Kormos arcú ember étkét lapátolja
Fel száll a várt füstpára
Elindult az a cél gyártása
Beton és fém mindenütt
Ettől semmi el nem üt.
Szocreál házak tömkelege
Mégis kedves barátaim közege
Ki gondolná te rólad, hogy milyen vagy valóban?
Por és acéltakaród alatt nyújtogatod fémes karjaid
Aki kis időt töltött itt az is vissza vágyik
Újra meg újra, csak azért hogy láthassa
Újra itt vala
Hány sörös és boros este volt?
Szerintem nem is számolható
Hány görbe út vezetett haza?
Annak szinte nincsen száma
Annyi minden köt ide
Rossz és jó emlékek tömkelege
Most már így utólag biztos több a jó
Szerencsére azért a rossz könnyebben múlandó
Megjegyzések
Megjegyzés küldése