A hosszas tél után végre nyújtózkodik már a tavasz annak ellenére is, hogy néha még kimutatja foga fehérjét a temetésére váró tél.
Itt az ideje, hogy elűzzük a telet mindenféle csörgéssel zörgéssel, amelytől bízunk benne, hogy minél messzebb szalad és nem tér vissza egy jó darabig.
Helyet adva az új életnek... amely szépen lassan kiserken és helyet követel magának a természet minden egyes szintjében... hangokkal és színekkel megtöltve azt...
Várjuk már a tavaszt, hogy indulhassanak a kerti munkák...
Magunkba szívhassuk a csodás illatokat, amelyeket a természet tár elénk, mint igazi párizsi parfümöt...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése