Történet
Paul Nipkow Németországban már 1884-ben feltalálta a képfelbontás elvét a róla elnevezett pásztázótárcsával.
Az első, nagy távolságra vezetéken továbbított televíziós adásra csak 1926-ban került sor London–Glasgow között John Logie Baird skót feltaláló jóvoltából.
Tihanyi Kálmán nevéhez köthető a teljesen elektronikus, töltéstároló típusú televíziós rendszer feltalálása. 1924-ben jött rá a megoldásra, 1926-ban kelt magyar szabadalmi bejelentése, ezt követően kereste meg őt 1928-ban a Radio Corporation of America. (Németországban Telefunken néven indult meg először a rendszeres adás, 1935-ben.)
Másik úton indult el Mihály Dénes 1933-ban E. H. Traub fizikussal együttműködve már egy olyan televíziós készüléket mutathatott be, amelyet maga még tovább tökéletesített (TELEHOR).
Ez volt az a képet 240 sorra felbontó, Mihály–Traub-féle forgótükrös vevőkészülék, amelynek képét akár 2,5×3 méteres felületre is ki lehetett vetíteni. 1936 őszén az első zárt láncú televíziós közvetítésre a Gellért szállóban került sor, ahol mintegy 30 méteres távolságra közvetítettek televíziós képet.
1929-ben már Anglia is elkezdte a kísérleti műsorszolgáltatást a BBC fennhatósága alatt, 1936-ig John Logie Baird készülékével, majd az EMI–Marconi Company által kifejlesztett elektronikus képátviteli rendszerrel. Az Amerikai Egyesült Államokban az NBC 1939-ben sugározta első televíziós adását.
1929-ben a Bell laboratórium már bemutatta a színes televíziót, és 1940. január 12-én az első tévélánc is megkezdte a működését.
Peter C. Goldmark a budapesti születésű mérnök, fizikus 1936. január 1-jétől 1971-ig a CBS alkalmazottja volt (hosszabb ideig annak igazgatója is). Ő dolgozta ki az első használható színestelevízió-szabványt a CBS-nél 1940-ben. (Emellett ő találta fel a mikrobarázdás lemezt 1944-ben, s űrtávközlési alkalmazások fejlesztőjeként is tevékenykedett.)
A 20. század végére a televízió a legnagyobb hatású tömegmédiummá vált világszerte.
A jövő
Napjainkban már a háromdimenziós képalkotásra képes televízióval folynak előrehaladott kísérletek világszerte.
Televíziós rendszerek (képnormák)
Analóg képnormák
v PAL
v SECAM
v NTSC
Digitális képnormák
v HDTV
Az analóg képnormák kevésbé éles képeket hoznak létre, mint a digitálisak. Ráadásul mivel régiek, ezért akkoriban kisebb képfelbontással is megelégedtek a szabványuk meghatározásakor.
Phase Alternating Line (PAL) (Fázist váltó sorok)
A német Telefunken cég laboratóriumában kifejlesztett egyik analóg színes televíziós rendszer.
A PAL rendszer a színinformációt hordozó két (az R-Y ill. B-Y színkülönbségi jelből képzett u, v) jelet az NTSC rendszerhez hasonlóan egyidejűleg, kvadratúra modulációval viszi át. Az egyik színkülönbségi jel fázisát azonban sorról sorra 180 fokkal megváltoztatja. A vevőkészülékben az előző sorban érkezett színjelet egy soridővel (pontosabban 63,943 us-al) késleltetve együtt dolgozzák fel az adott sorban átvitt színjellel, így kiküszöbölhető az NTSC rendszernél fellépő, a szín segédvivő fázishibás helyreállításából adódó színtorzítás.
Napjainkban még mintegy 60 országban sugározzák ebben a rendszerben a televízióadásokat. Elsősorban az európai országokban terjedt el, de sokfelé használják. A PAL szabvány szerint sugárzott kép 625 sorból áll (ebből azonban csak 575 sor alkotja magát a képet). A maximális horizontális felbontás (az egy sorra jutó képpontok száma) 768 pont. Az egy másodperc alatt megjelenített képkockák száma 25, ami tulajdonképpen 50 "fél-képkocka" sugárzását jelenti. (A TV először a páratlan sorszámú sorokat jeleníti meg, majd a páros sorszámúakat).
Több fajtája is létezik a PAL szabványnak, ezek csak kismértékben térnek el egymástól:
v PAL-M: A PAL szabvány Brazíliában használt változata. Inkább az NTSC-re hasonlít, mivel 525 képsort és másodpercenként 60 mezőt / 30 képkockát használ.
v PAL-N: Franciaország, Argentína, Paraguay és Uruguay
v PAL-B: Belgium, Dánia, Finnország, Németország, Guinea, Hongkong, India, Indonézia, Olaszország, Malajzia, Hollandia, Norvégia, Portugália, Szingapúr, Spanyolország, Svédország, Svájc és Magyarország
v PAL-D: Kína és Észak-Korea
v PAL-G: Dánia, Finnország, Németország, Olaszország, Malajzia, Hollandia, Norvégia, Portugália, Spanyolország, Svédország, Svájc és Magyarország
v PAL-H: Belgium
v PAL-I: Hongkong és Nagy-Britannia
A SECAM (franciául Séquentiel couleur à memoire egymás utáni sorok memóriája)
Az analóg színes televízió olyan francia találmányú rendszere, melyben a színinformációt hordozó két színkülönbségi jel (R-Y, B-Y) átvitele két különböző frekvenciájú szín segédvivő frekvenciamodulációjával történik. A rendszer működésének alapgondolata, hogy két egymást követő sorban a színjel nem változik lényegesen. Ezért felváltva, egyik sorban csak az R-Y, a következő sorban csak a B-Y jelet viszik át, a vevőkészülékben az éppen át nem vitt (de a megfelelő szín előállításához szükséges) másik színkülönbségi jelet pedig az előző sorban átvitt jel pontosan 1 soridejű (64 us) késleltetésével állítják elő.
Magyarországon az MTV 1-es és 2-es csatornái sugároztak ebben a rendszerben az 1996-os PAL-ra történő átállásig.
Az NTSC (National Television System Committee, Nemzeti Televíziórendszer Bizottság)
Elsősorban a bizottság által kidolgozott, az Egyesült Államokban, Kanadában, Mexikóban, Tajvanban, Dél-Koreában és Japánban is használt analóg televíziós szabványra utal.
Az NTSC az Egyesült Államokban alkalmazott, másodpercenként 30 darab, egyenként 525 pixelsorból felépített képkockát továbbító fekete-fehér televíziós rendszert úgy fejlesztette tovább, hogy a fekete-fehér rendszerben a világosságjelet továbbító Y jelre egy színsegédvivőt "ültetett". A színinformáció átviteléhez szükséges két színkülönbségi jelet (az R-Y, B-Y jelből képzett I és Q jelet) e színsegédvivő kvadratúramodulációjával viszik át.
A fekete-fehér vevőkészülékek csak az "Y" jelet, a színes TV vevők a színkülönbségi jeleket is felhasználják.
A HDTV (High-Definition Television)
Egy televíziós sugárzási norma, amely az eddigi (PAL, SECAM, NTSC) szabványoknál jelentősen nagyobb felbontású képet tesz lehetővé. Az ilyen közvetített adás már digitális formában továbbítódik, eltérően a korábbi analóg átviteltől. Félreértések elkerülése érdekében meg kell jegyezni, hogy a névben szereplő High-Definition elsősorban a felbontási specifikációkból adódó előnyösebb megjelenítési lehetőségekre céloz, mintsem a mindenkori kép minőségére, vagy annak élességére, amely nagyban függ a felvétel körülményeitől.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése